Együttlét
Az öröm hihetetlen mély rezgése
járja át testem. Selymes vibráló dallam,
megpihen, elhal, feléled, hogy halljam.
Varázsének, kulcs egy titkos mesébe.
Egyszer volt, hol nem volt …érzése, mégse,
nem, mégse mese, könnyű álom-paplan,
betakar, altatóm dúdolja halkan.
Kérlek Istenem add , ne legyen vége!
Reggel első legyek kit szeme meglát,
lágy simogatása, csókja ébresszen!
Én ölelhessem át elsőként, nem más!
Tudom, egyszer teljesül, nincs messze már,
dallamok nászán boldog lesz életem,
mert együtt vagyunk, mert láthatjuk egymást.
10.szonett
2010. szeptember 28.
A teljes szonettkoszorú ITT olvasható
|