Plátói szerelem
(lányomnak ajánlom)
Növekvő vízcseppnyi feszültség cseppen,
igéző mélységbe hív az ismeretlen.
Kétségben születő-elhaló remény
ott billeg semmi határán, levél hegyén.
Látomás, megérinteni egy arcot,
vagy mégsem - bizonytalanság egyre mardos.
Álomképpé átfestett színes csoda,
magasba nyíló út, mely nem visz sehova.
Koronát tenni egy koldus fejére,
hinni igazi, pedig csak vágyad képe.
Belső filmvásznon szerelmes film pereg,
s te érzed is mit varázsolt a képzelet:
Karja ölel, ajkad keresi ajka,
a csók szépsége szád szélét csiklandozza,
keze ruhád ráncai között kutat,
bőröd már bizsereg, elgyengít a tudat,
itt van veled, szeret, te kellesz neki,
nem számit, becsapott, már nem számít semmi.
Csukott szemmel vállára hajtod fejed,
hagyod semmibe hullani a vízcseppet.
Mint földre koppanó, majd eltűnő folt,
úgy ébredsz fájó öntudatra, álom volt.
Szívedben kétség születik, nincs remény!
Jobb lenne ismét billegni levél hegyén.
2010. július 24.
AJÁNLOM AZ OLDALT
