bredezs
Ma idtlen varzsa jtszik velem
s veled, mikor lmom karodban bred,
nyl szempillmon t lopva nzlek,
ltom, mint rebben arcodra a jelen.
Mozdulataid emlkembe rejtem,
magamba zrom, bensmben l vgleg,
nem veszi el tlem csak az enyszet,
a hall, addig rk kpek bennem.
Egymst tlelve feksznk meztelen,
mozdulatlan a csend, megll az id,
kt vilg kztt kvnom, gy legyen,
mindig ily bkben teljen letem.
Hozzd bjva elhiszem, egyszer elj,
ha rd nzek s te rm nzel kedvesen.
6.szonett
2010. jlius 11.
A teljes szonettkoszor ITT olvashat
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
