Ébredezés
Ma időtlen varázsa játszik velem
s veled, mikor álmom karodban ébred,
nyíló szempillámon át lopva nézlek,
látom, mint rebben arcodra a jelen.
Mozdulataid emlékembe rejtem,
magamba zárom, bensőmben él végleg,
nem veszi el tőlem csak az enyészet,
a halál, addig örök képek bennem.
Egymást átölelve fekszünk meztelen,
mozdulatlan a csend, megáll az idő,
két világ között kívánom, így legyen,
mindig ily békében teljen életem.
Hozzád bújva elhiszem, egyszer eljő,
ha rád nézek s te rám nézel kedvesen.
6.szonett
2010. július 11.
A teljes szonettkoszorú ITT olvasható
|