Varázs
Múlt s jövő terhét nem érzem soha,
mikor testem, lelkem veled eggyé lesz.
Akkor és ott boldog vagyok, nem félek,
elbújok, beleveszek két karodba.
Éppen csak lélegzeted apró fodra
borzongatja nyakamon a pihéket,
lágy simogató, sóhajnyi rezdülések
kelnek életre, simulnak arcomra.
Lassan álomba szenderül a jelen.
Érzem ott vagy, mintha mozdulna ajkad
szomját oltani csókokat keressen.
Repülök, szállok, testem pilleselyem,
dombok felett cseppen szerelemharmat.
Ma időtlen varázsa játszik velem.
5.szonett
2010. július 9.
A teljes szonettkoszorú ITT olvasható |