Múlt s jövő
Nem érzem, reám rótt sorsom mostoha,
mert megtaláltál s én rád leltem végre.
Hányszor néztem este csillagos égre
és festettem egy boldog jövőt oda,
hová sóhajom fel sem ért, múlt pora
rám nehezült, lehúzott a sötétbe,
vissza a földre s imádkoztam érte,
jöjjön már beteljesülés álmomra.
Évek teltek, tépett az idő foga.
Megértettem, csillagra festett képet
hiába vágyom, csak varázs, csalóka.
Nem reméltem, de megtörtént a csoda,
megtaláltál, én rád leltem és véled
múlt s jövő terhét nem érzem soha.
4.szonett
2010. július 7.
A teljes szonettkoszorú ITT olvasható
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
