Néha

Önfeledt varázs pihéimen játszik,
ujjaid vágya bőröm felett suhan,
néha hozzám ér pajkos szeretőn,
néha megpihen izzón a mozdulat.

Apró csók lehel ébredező vágyat
feleselésre szétnyíló ajkamon,
néha belém mar vad szenvedélye,
néha csupán szám szögletéhez oson.

Takaró alatt eggyé simuló test
gyönyör tüzében megújulva elég,
néha pólusok ívén összeforr,
néha elnyeli a megsemmisülés.

Önmagába zuhant gyilkos vágyspirál
menny magasából lepedőn szendereg,
néha bizsergőn megremeg a test,
néha álomba hull emlékképeken.

2010. május 14.