Álomherceg

Álomvizen jön a Herceg,
sőtét csillag, ahogy ott áll:
robosztus férfi, széles váll,
szikár, keskeny, kemény arc.
A Herceg engem akar.

Mondd Herceg!
Tudsz-e gyengéden szeretni,
oly odaadón, mint senki más?
Van-e mosolygó varázstükröd,
mely szépnek, gyönyörűnek lát?

Mondd Herceg!
Tudsz-e hangtalan beszélni,
szemed fénye csak a vallomás?
Van-e ringató puha vállad,
mely féltőn nyak gödrébe zár?

Mondd Herceg!
Tudsz-e bókokat suttogni,
oly szenvedéllyel, hogy elhiggyem?
Van-e ujjadban lágy simítás,
mely feledteti a jelent?

Mondd Herceg!
Tudsz-e mindenen nevetni,
szívedből, gyöngyözőn, könnyedén?
Van-e szemedben huncut mosoly,
mely vágyat keltő, meleg fény?

Hangtalan nézett a Herceg,
sötét csillag, ahogy ott állt:
pénz, arany, gazdag csillogás,
csalódott, értetlen arc.
A Herceg engem akart.

Menj Herceg!
Engem van ki pont így szeret
szívből, szerelemmel s bár szegény,
Nem hagynám el az egész világ
hercegéért, sem kincséért.

2010. március 29.