Csak várni (Skicc)

Várni, mindig csak várni.
Reggel percnyi összeölelkezés,
megfürdik szemem szemed sugarában,
megkérdem, hogy telt az éj.
Kezed kutakodik emlékei után,
eltolom mielőtt felpezsdülhetne a vágy,
ledobva minden ruhát,
odabújhassak hozzád.
Vállamra hajtod fejed,
megpihen rajt a kétségbeesés,
pillanatokig tart e csoda,
test nélkül ölelkező szerelem-sóhaj,
volt, nincs, elválik, nem lesz más
csupán két integető kéz.

Várni. Mindig csak várni.
Évek teltek s mi megtanultuk már:
ahol te élsz s ahol én élek
két néha ölelkező külön világ.
Sürgetjük egyre csak hajtjuk az időt,
az együtt töltött beteljesülés ad erőt,
túléljük egymás nélküli várakozás
önnön becsapó hazug poklát.
Képzeljük az is élet, mit elválva élünk,
Hisszük egyszer majd nem így lesz,
Egy világ lesz ahol te élsz, s ahol én élek.

2010. január 30.