Ablak

Állok kint.
Elválaszt a benttől
egy vékony
átlátszó sík.
Nézem,
mily jó lenne,
érezni bent melegét.
Magamhoz ölelni,
hozzásimulni,
hagyni átjárjon.

Nem
kint
állni
rezzenetlen
szemmel
befele
bámulva!

A hideg
még hidegebb
a tudattól,
csak egy üveg választ el
attól,
mire vágyom.

Egy
erőteljes
lépés
széttörni
apró
szilánkokon át
belépni!

Ott lüktet kezemben,
összeszorított öklömben
a suhintás ereje:
odavágni,
széttörni,
apró szilánkokon át
belépni.

Állok kint.
Kezem lóg a semmibe.
Erőtlen, gyáva alak,
fagyj meg ott kint magad!

Ablak.
Kettőnk között csillog.
Te bent, én kint.
Légy te erős és suhints!

Törd szét!
Apró szilánkokon át
lépj ki,
hozd magaddal
a meleget
hozzám.