Hangtalan vágy

Sekély tó medrén koppanó kavics,
hangtalan fodrozódó dallam.
Égből aszfalton pattogzó jégkristály
lelkem, ha nem láthatlak.

Állok, nézek, de nem én vagyok,
csupán egy tárgy, mozdulatlan.

Hamuval megfojtott parázs sikoltása,
magát perzselő, emésztő haldoklás.
Föld kérgén vérző szikes repedés
Lelkem, ha karod nem ölel át.

Nézek, állok, de nem én vagyok,
csupán egy halott világ tükörképe.

Fényprizmán fürdőző napraforgó,
magok százain kacagó nevetés.
Rét bogarainak repkedő boldogsága,
Lelkem, ha kezed kezemhez ér.

Égek, élek, ha veled vagyok.
minden perc simogató beteljesülés.