Hangod

Kacagás csiklandozza lelkem,
szívből eredő csilingelés.
Megmelegszem nála,
ki tudja miért.
Bekúszik bőröm alá,
megbújik, mocorog,
s pihéken a kis pimasz
borzongva mosolyog.
Hallom hangod.
Távolról simogat,
édes szerelmet suttog.

Percnyi álom az egész.

Fájdalmas lesz a nevetés.
Szemembe könnycseppet kerget.
Nem bújhatok hozzád,
karom nem ölelhet.
Nem érzem tested,
csupán suttogásod, kacajod.
Nem vagy itt velem,
hangod az éterből hallom.

Csendbe veszik a szó.

Kezemben néma telefon
légy ezerszer elátkozott!
Elloptad tőlem a kacagást,
el a kedves mosolygós hangot.