53/Nov - Csak álom volt?
Hogyha egyszer elragad engem a képzelet,
Mindenféle lehetetlent magam elé képzelek.
53/Nov
Csak álom volt?
Hogyha egyszer elragad engem a képzelet,
Mindenféle lehetetlent magam elé képzelek.
Repülő ágyamon nagy vígan cirkálok,
A cukor kontinensig tudtam, meg sem állok.
Ott leszálltam boldogan a habcsók mezőre,
S beszélgetett velem a focisták mez őre.
Ki mezüket vigyázza, s joga az is lehet,
Hogy amennyit csak akar habcsókot, ehet.
Búcsúzok és megyek a tejszínhab hegy felé
Szemembe világít nap gyanánt egy zselé.
Az ostyaerdőben gumimaci brummog…
(Neon színekben, de nem okoz nagy gondot)
A kakaóforrásból kortyoltam egy nagyot,
Mely a hegy lábánál csöndesen zubogott.
Majd levegőt kapkodtam magamhoz egyre,
Miként baktattam a tejszínhab hegyre.
Mire felértem már az éjszaka csillogott,
S büszkén ettem le én egy grillázscsillagot.
Már az utolsó falatot éppen nyeltem le,
Mikor megérintett az ébredés szele.
Álom volt az egész, egy csodaszép álom,
De grillázsmorzsa pihent reggel a számon.
|