47/Nov - Álom
Csak fekszem az ágyon
Majd rögvest elnyom az álom
S hol találom magam
Völgyzugoly csodás városa
47/Nov
Álom
Csak fekszem az ágyon
Majd rögvest elnyom az álom
S hol találom magam
Völgyzugoly csodás városa
A tündék szépséges lakhelye
Szemem pislog szűntelen
A látvány minden képzeletet felülmúl
S szememből apró könnycsepp hull
Mely gyémántként ragyog a holdfényben
Az arcomra eső halvány derengésben
Ó, türkizkék éjszaka, ó te káprázat
Lelkemben a legszebb ária indul útjának
Ám belül zokogok, mert tudom: ez csak álom
Hamarosan újra látom az éber világot
Mely eloltja a szívem fogta örömlángot
Majd visszateszi magát, az ocsmány csúfságot
|