29/Nov - Ébren álmodom
Lehunyt szemmel fekszem az ágyon,
körülöttem gyűrött papírlapok,
várom, hogy betakarjon az álom.
Ébren álmodom
Lehunyt szemmel fekszem az ágyon,
körülöttem gyűrött papírlapok,
várom, hogy betakarjon az álom.
Repüljek oda, ahol boldog vagyok
Álmatlan, üres, ragyogó éj,
odafentről a hold mosolyog,
Talán ő is szebbet remél..
Kopott papucsában az idő csoszog.
Lehunyt szemmel fekszem az ágyon
szivárványt rajzol fölém a képzelet.
Meddig valóság és mikortól álom?
látom-e majd, ha a hajnal feldereng?
Akarom-e, hogy jöjjön ébredés?
Tépett pókháló lebeg szívem ablakán,
elhamvadt vágyak megfakult fényén
nevetve fut át az első napsugár.
|