24/Nov - Ha kérdeznéd mi bánt…
Az ébrenlét pillanataiban
szilánkosra tört hajnalhasadás
karcolja át a lét üvegét;
24/Nov
Ha kérdeznéd mi bánt…
Az ébrenlét pillanataiban
szilánkosra tört hajnalhasadás
karcolja át a lét üvegét; s
a világban, egy üres pohárban,
sorakoznak egy vonalban,
látványuktól megreszkettem -
fekete fonalak futnak fel e
kristálytiszta szerkezetben.
Rabszolgamunka:
hátukon láncok csörögnek,
izzadtan hörögnek,
elnyűtt szárnyuk libben -
s ti közben imádkoztok
egy mechanikus ördöghöz,
ki valójában nincsen;
csak illúzió; elménkben ágyat vetünk neki ,
s elhisszük: létezik;
pénz, hatalom, tudás, hát ezekért
digitalizáltuk a tündéreket?
Szilánkosra tört vízcseppek
karcolják át a lét üvegét;
álmomban fény-dallamokat éneklek,
de elszomorít az ébredés,
ha kérdeznéd...
Fullasztó lett a hőség - felébredek,
s a kitárt ajtón át lassan belibben a szobába
az éjszaka;
mámorba fullad a gondolat,
szétszakad,
elragad,
zakatol,
megkóstol,
kitép belőlem egy darabot, s
mélán elrágcsál - semmi-színű
a tapéta; a rádió sisteregve nyöszörög,
s a füstölő elűzőtt egy szarvas-istent:
az ördögöt.
Fullasztó lett a hőség,
ha kérdeznéd...
Ha kérdeznéd mi bánt,
mondanám: semmi.
Egy dallamot dúdolok némán, s
minden teret kitölt,
minden szóban ott van,
minden fénysugárban,
minden születő és
haló rózsában.
Ha kérdeznéd mi bánt,
megkérdezném hol hagytad
a hited, a képzeletet, s
fény-köntösöd miért
ködlik árnyaktól,
hiszen egyneműek vagyunk
a mindenséggel, s egy
kicsiny fűszállal, melyen
ott ring a világ,
s ha kérdeznéd mi bánt,
azt felelném: csak egy elárvult virág.
|