22/Nov - Álmok dobozban
Itt fekszem.
Szemem üveg,
Fulladó sóhajom ordít a csendben,
Ajkam száraz, nem adtál ennem.
22/Nov
Álmok dobozban
Itt fekszem.
Szemem üveg,
Fulladó sóhajom ordít a csendben,
Ajkam száraz, nem adtál ennem.
Két kezem remeg.
Lógnak lefelé.
Mindjárt földet érnek.
Ágyam alatt a vér, tócsában áll,
melyet sok emlékem táplál:
Cseppekben mérted.
Ujjam megmártom.
Elfog az undor.
A padlóra mázolom szemed,
S a hazug szót, hogy „szeret”.
Ezt mondtad múltkor.
Hazug a szem.
Hazug a vér is,
Tudtam, hogy nem,
De elhittem mégis.
Mindent mi fáj,
Mindent mit kaptam,
Összezúztam: egy dobozba raktam.
Kietlen terem.
Behunytam, de látok.
Képzeletben még hallom a lépted
És velőmbe fagyva őrzöm a képed.
Rohadt lényed átok.
Lábam mozdulatlan.
Ébrednék, de nem megy.
Az óra csak ketyeg, idegemen táncol.
Nem futok előle, hisz rám talál bárhol:
„Naiv liba: Szenvedj!”
Nem tűröm.
Testem megindul hirtelen,
Kinyitom a szekrényt, keresek egy lelket,
Társaságban sajnos néha elkellhet…
Bár már odaadtam mindenem.
Hazug a szem.
Hazug a vér is,
Tudtam, hogy nem,
De elhittem mégis.
Mindent mi fáj,
Mindent mit kaptam,
Összezúztam: egy dobozba raktam.
|