16/Nov

Álom

Édes lágy tavasz illata, mi füledbe susog,
s mint a kellem lágy moraja,
hangtalan szívedben dobog.

Árnyak szelíd ringó hintaja csalja meg szemedet,
amott egér cincog, láng farka lebben,
ólmos jóság most a képzelet.

Álmok ágya, vágyak vágya most minden sóhajod,
tucat s ezer kristályos ékszer
mit mint anyai mosolyt, megkapod.

Szótlan rebben tova minden valós, durva gondolat
képzeted egén borostyánba festve
múltat nevesd, lásd, mint tavak cseppje, csúszik lankadat.

Merülve simogató szilánkok selymébe, édes képzelgés.
Szabadon szárnyad szélbe rebben,
nézd, hol azt hitted álom, az most a felsejlő ébredés.