11/Nov - Királyfi
Ágyban fekve, apró neszre
ébredtem egy hajnalon.
De lecsukódott ismét szemem,
S szárnyalhattam szabadon.
11/Nov
Királyfi
Ágyban fekve, apró neszre
ébredtem egy hajnalon.
De lecsukódott ismét szemem,
S szárnyalhattam szabadon.
Képzeletem bűvös mesét
szőtt, és színes terveket.
Lepkékkel tarkított rét,
a herceg lova ott üget.
A dalia sem marad rejtély:
Magas, karcsú, szép, teremtmény.
Szemében csillan a tekintély
Mégsem hiú, mégsem kevély.
S rájuk sem pillant az ifjú,
bár ostromolják angyalok.
Egyértelmű, hogy e fiú
szíve hölgye én vagyok.
E történetbe erőltetvén
minden fontos részletet,
megjegyeztem az elejét,
a vége máris elveszett.
Kelő Nap fénye oszlatta
a hamvába holt álmokat
ráébresztvén a végső sorra:
Az álom csak álom marad.
|