04/Nov Álom és ébredés
Ha álmod, mint megannyi
mérges tövis mar beléd,
hiába vártad kedvesed,
ő nem bújt ma sem melléd.
04/Nov
Álom és ébredés
Ha álmod, mint megannyi
mérges tövis mar beléd,
hiába vártad kedvesed,
ő nem bújt ma sem melléd.
Puha ágyad magányos börtönében,
az éj bársonya betakar,
rajtad nevet a sápadt Hold,
s a csillagok gúnyos mosolya felkavar.
Pedig szerettél volna szállni,
mint boldog madár, ki párját meg lelé,
mint szerelmes kutya vonyítani,
vidáman szaladni felé.
Mint vad képzelet láng-tenger felett,
száll az álom, égő zivatar veri,
bánat mosta, éj könnye vezet,
míg az álmos ébredés végleg felveri.
Izzadt tested nyomorában remegsz,
lepedőd ráncain az éj csatátvesztett,
kérdez a reggel, de te nem felelsz,
csak bámulsz a falon egy fénylő keresztet.
Már fenn vagy, indulni kellene,
a tegnapi álmod, ma örökre véget ért,
ha az éjszaka magánya újra elkísérne,
nem várod többé az ébredést.
|