02/Nov - Egy álmatag manó
Van egy manócska, akit úgy hívnak Szuszi.
Mikor homlokodra száll az esti puszi,
fejedben mocorog, fiókjait lesi,
a nadrágját, vagy a zokniját keresi?
02/Nov
Egy álmatag manó
Van egy manócska, akit úgy hívnak Szuszi.
Mikor homlokodra száll az esti puszi,
fejedben mocorog, fiókjait lesi,
a nadrágját, vagy a zokniját keresi?
Hát nem ilyen szétszórt ez a csöpp manócska,
megvan a zoknija, bár kicsit már ócska...
Szuszi csak az ódon fiókokat nézi,
miben a képzelet emlékeit őrzi.
Mikor már csak lassan pihegsz behunyt szemmel,
Szuszi fog egy fiókot, kezdi egy szebbel...
Bele-bele kukucskál, lassacskán húzza,
ilyenkor kezed még a lepedőt nyúzza.
Szuszi már mosolyog, látja mi van benne,
látja, hogy lábikód az egekbe menne.
A kék ég madarakkal. Ez a fiók-kép,
a manó megunja, hát arrébb áll ekképp.
Mást akar most, nem kék eget, madarakat,
kihalt utcák várják, s pár betört kirakat.
Alszik a város kék paplanba takarva,
továbblép a manó a nyüzsgést akarva.
Nyári kép, dúdol a Nap, cikázik a lég,
futnak együtt, kézen fogva, harsog az ég,
sokaság, meg sem áll, nevetve elterül,
Boldogság kerülget, de aztán elkerül.
Ráfagy a mosoly a kismanó arcára,
megáll, emlékszik a Boldogság-harcára.
"Értelmetlen harc egymás ellen.
Önmagunkkal szemben...a másik mellett."
De koppan egy piros gomb a manó fején,
felkonyul és ott terem máris a helyén.
Eszébe jut, hogy ő dolga felejteni,
nem kéne ezt az emléket elejteni...
Keres egy másikat, ami már porosabb,
látszik is rajta, mert a fiók szorosabb.
Rángatja a manó, már majdnem rugdalja,
a kíváncsiság az oldalát furdalja.
Mi lehet benne? A legmerészebb vágyad?
Nagyokat nyög közben alattad az ágyad...
Mi lehet benne? Féltve lopott félelmed?
Vagy képek arról, mit elhagytál hol leld meg...
Gondolja a manó, hát most meg mit tegyen?
Rugdalja még szét, igyon, vagy inkább egyen?
Még most se nyílik, a manó tiszta ideg,
közben meg egyre közeledik a hideg.
Nyújtózik a Nap. Egy nem kívánt ébredés,
mikor ágyadba egy vekker nyúl érted, és
hangjával ráncigál kifelé álmodból,
Jó reggelt! kívánnak, s nem azt hogy Álmodj jót!
Megfogja a manó, hirtelen kirántja,
a fiókból kiborul minden pikrántya.
Dühöng a manó, vörös az ábrázata,
eláll a lélegzete, a káprázata.
Meglátja azt amit mindig is keresett,
ami nagy volt rá, s miben párszor elesett.
Ott hevert most a nagy kupac pikrántyában,
s a manó beleugrott a nadrágjába.
pikrántya = kacat
|