Üzenet

Percekből órák, órákból napok születnek
elsőtől az utolsó leheletig.
Ezernyi pillanatból áll egy-egy perc,
néha milliónyi mérhetetlen szikra,
mely egyiktől a másikig visz.
Két pillanat közt létezik egy mosoly.
Megjelenik, megsimogatja arcod,
meleget sugároz, ha benned borzong
a magány, az elhagyatottság, a fájdalom,

Égek. Kiolthatatlan forróságban.
Születésemtől bírom a csodát,
átadni másoknak pillanatok mosolyát.
Érzem, mint pattan a hideg,
tűnik a bensőt szorító félelem,
mint nyílik meg egyetlen mosolytól
az önnön börtönébe zárt ember.
Látom makacs szájgörbület
miként törik apró darabokra
s lesz vidám ránc ajak szögletén.
Élettel telik meg a szem,
matt függönye mögül kivillan
a zárványba zárt csillogó fény.

Nem nagy dolog.
Nem eget rengető képesség,
csak egy pillanatnyi napsugár,
mi bennem kel éltre,
de nem az enyém, a tiéd.
Mondhatnánk, szeretet,
vagy csupán üzenet feléd:
Egy pillanat is lehet küldetés,
ha mosolyodtól felolvad
az emberben megfagyott jég.