Véresen komoly

Tyúkszemem talpam közepén
befúrta jó mélyre magát
hiába kentem fecskefűvel
lüktetve, égetve fájt.

Sajogva bicegő lábam,
kínban húztam magam után,
csillagok jöttek nyári égre
este, reggel s délután.

Ugráltam jobbik lábamon,
játszottam gólyaiskolát.
Nevettek rajtam az emberek
nem láttak még ily csodát.

Dugtam meleg s hideg vízbe.
Nem segített az áztatás.
Tyúkszemem sötét feketéje
mélyebbre fúrta magát.

Nem bírtam sokáig a kínt,
Papucsot húztam jó lazán,
Felkerestem egy sebészorvost
vágja ki a bestiát.

Fagyasztóval hibernálta,
szikéje húsba mélyre vájt,
Torkomból sikoly szakadt elő
s betöltötte a szobát.

Tyúkszemem végre nem bennem,
sebésztálcán agonizált.
Fölé hajoltam, odasúgtam:
Holnap keresd meg Jolánt!

(Mert nekem is volt ilyen kínzó szemem ám! :D )
Reitinger Jolán: Fájó búcsúzás verséhez