Szabadon

Szemedben vibráló fény
Szerelem melegét küldi felém.
Csókod ízének selyme
Tenyerem gödrébe rejtve
Végső otthonát meglelte,
Pilleszárny puhán simogat,
Mint vágytól borzas
Pihéken játszik a felkelő Nap.
Óvatosan tartom, soha
Ne érezze ujjaim ketrecét,
Égig röpüljön, ha akar,
Ha szeret, visszatér.

Rabságban hiába tartanám,
Csak testre csukódik a zár.
Máshová vágyódó képzelet
Végső otthonát nem nálam leli meg.
Selyemízből keserré lesz a csók,
Szemben kialszik a meleg fény,
Pilleszárnyra rátelepszik a por,
Nap sem süt be a rab ketrecén.

Nem lehet boldog a szerelem,
ha önzés rabságába belehal.
Tárd ki bátran tenyered!
Had legyen teste, lelke szabad.