Hiába

Hiába téped az időt pillanatok apró cafatjára,
Írod életed megálmodott beteljesülését hamis,
Képzeletbeli könyv elfoszló margójára.

Hiába fantáziád gyönyörben lebegő délibábja,
Kezed nem markolhat csupasz kavicsot csakis
Érintésének csalóka valóságát vetíted a mára.

Hiába közös vágy csillámporos tükörképe,
Múlt mocsarának sötét párája rátelepszik,
Nyúlsz utána, nem érintheted meg mégse.

Hiába festesz éjjelente csillagokat a borús égre.
Jövődnek utat nem mutatnak, erejük sincs,
Szemedben nem csillog távoli napok fénye.

Te mégis megálmodod nap mint nap a csodát,
Nem érdekel, tudod mindez csak délibáb,
Párás tükör opálja mögé odaképzelt élet
Tenyérbe simuló kavics valóságává lesz.