Jó volt végre látni! Megérinthetett kezem.
Végigsimítottam hajad, arcod, tested,
Ujjaimban bizserget a féltékeny félelem:
Vajon bőrödön a feltámadó vágy visszaköszön?
Karomba szorított az érzéki követelés:
Eggyé olvadjon, mi egy volt még nem is oly rég.
Elváló lelkünk számolta a nappalt s az estét
S most ráforrt lélek pillereptére a mámor.
Boldogságunk pillanat varázsa volt csupán.
Kapaszkodó kezünk elengedte egymást.
Mosolyba gyűrtük elszakadás fájdalmát
S vággyá öleltük élettől ellopott szerelmünk.