Találkozás

Álltunk szótlanul.
Néztük egymást.
Kereste szemünk a változást,
Hónapnyi hiány marta bánat
Kaszaboló nyomát,
De nem láttunk mást,
Csupán arcok körvonalát,
Valóság érintését,
Vágyódó képzeletünk
Életre kelő tükörképét.

Szemünk beszélt.
Mosoly játszott benne.
Láthatatlan érintés
Cirógatta arcom.
Némán néztem a ránc
Mint nevet szemed sarkán.
Tudtam, éreztem,
Most boldog vagy
S én a legboldogabb,
akkor és ott,
Hisz szemed cirógatott.

Fejem válladra simult.
Elfojtott vágyódás,
Hónapnyi rettegés,
Hiányodba dermedt múlt
Mázsányi nehezéke
Szakakadt fel.
Magával ragadó erő
Tört sóhajommal elő.
Kigördülő könnyem
Válladnak mondta el
a megkönnyebbülést.

Karodba zártál
S én odabújtam hozzád.
Összeforrtam testeddel,
Ajkad s ajkam,
Mint lágy fuvallat
Pajkosan ölelkeztek,
Pedig marták volna egymást
Elfojtott vágytól önfeledten.
Arcom két kezedbe fonódott.
A valóság már rég nem volt ott,
Már csak egyetlen világ létezett,
Az ölelésedbe feledkezett
Édes, bús szerelem.

Álltunk szótlanul.
Néztük egymást.
Lelkünk átélte a csodát,
Szemünk beszélt csupán,
Mosoly játszott benne.
Kapaszkodtunk a jelenbe
Kétségbe esve.
Hallottam hangtalan hangon
mint suttogod: Szeretlek.
Szeretlek, mert benned élek.
Mintha nem szabadna más is hallja
suttogtam én is: Szeretlek.
Szeretlek, te vagy nekem az élet.