I. Cry: Tavasz gondos asszony           könyvutalvány:      5000,- forint értékben

 II. Szhemi: Megölel a tavasz            könyvutalvány:      3000,- forint értékben       

III. Holtversenyben

    samu: tavasz       és    cookie: Tavasz?           

                          könyvutalvány:      500 - 500 forint,- értékben  

 Gratulálok a nyerteseknek és köszönöm mindenkinek a sok szép verset és a szavazatokat. Nehéz klasszikus versformában írni. Legszivesebben mindenkit nyertesnek kiáltanék ki. A könyvutalványokat május közepén postázom a nyertesek címére.

Ica

És íme a versek szerzőikkel: 

01/03.

Ephix - Tavasz, megújulás, szabadság

Zord fa hajló ága rángat, és elhajít
A harmatban fürdő hajnali pázsitra.
Az alkony messze szállt, s csak a Nap hajlít
Kék égre szivárványt, nem vágyik másikra.

 

Csak a nyíló rügyek nevetnek a Napra,
A tél rácsot bontott, úgy nézem a szelet.
És hogy az újulás hullik a hajnalra.
Láttam már, hogy arat a pázsit győzelmet.

 

Sárga avar felett szép, dicső győzelmet.
Sápadt félhomály a hajnal, mely megcsillan
Félve egy fűszálon, amit a tél elvett.
Majd újra átadja és gyorsan elillan.

 

Ég veled fülledt nyár,zord téli lámpafény.
Ég veled sárga ősz, üdvözlünk szép tavasz,
A nap melege fűt, - most búcsút mond a szén.
Éjjel a kályhától. Nevess ég, ne havazz!

 

Tél hideg kabátját februárnak adta,
Olvadt hókristályát szomjas föld beitta,
Szunnyadó életek Nap melegét várják,
Nyíló virágukkal réteket borítják.

 

Pattannak a rügyek, színeik világa
Ébredő természet színes palettája.
Növények, bogarak, csúszómászó férgek,
Tetszhalott álmukból megint éledeznek.

 

Szürke sötétségből az emberi lélek
Tavasz illatára megújulni képes.
Lehangoló álom eltűnik magától,
Életre kel minden a Nap sugarától.

 

Madárdal ha hallik, zene a léleknek,
Kopasz fák ágai új élettel telnek.
Hosszú téli esték rövidülnek egyre,
Végre itt a tavasz örömöt teremtve.

03/03.

alabastery - Újhold jön

Tavasz lett a rétből, színes virágmező.
Nyílik minden alvó, visszatér az élet,
már kékebb lesz az ég, s fehérebb a felhő,
hazajött a vándor, szól a madárének.

Boldogabb most szívem, a változást látom,
vége van a télnek, nem örök a jég, fagy,
cseresznyefa szirmok – mind rózsaszín álom,
vággyal kél fel e nap, már te is velem vagy.

Csillagpor lett az ég, abból esik eső,
szürke vízcsepp oltja olthatatlan szomjam.
Ez a mi tavaszunk, utolsó és első,
hisz tudom, vége lesz, de kéred, ne mondjam.

Már nem frissít harmat, kristálya csak sós könny.
Hervad minden virág, húsos gyümölcs érik.
Szorítsd gyenge kezem, ma éjjel újhold jön.
Elhal az ártatlan, s porrá lesz, mi fénylik.

04/03.

Szhemi - Tavasz csókja

Reggel megcsókolta arcomat a tavasz
a friss, felkelő Nap langyos sugarával,
szégyenlősen bújt be hozzám a kis ravasz,
s elűzte a telet minden nyomorával.

Virágok aprócska szirmán játszik a szél,
szalad a rügyező ágak rejtekében,
némán ragyogva ránk olyan sokat mesél,
míg megmarad végleg, bús szívünk mélyében.

Kinyíl’ ma virága a csendes reménynek,
és ezer színében játszik az ég ölén,
míg árva szerelmek remegve  fürödnek
a hajnali harmat kristályos tengerén.

Mosolyvirág nyílik a fáradt arcokon,
az emberek végre egymásnak örülnek,
bekacsint a tavasz a nyitott ablakon,
s a tél bánatai messze elkerülnek.

05/03.

alabastery - Nálam járt a tavasz

Amikor a sötét, szűk szobámban ültem,
a mérgem szikráit számolgattam éppen.
Valaki homályos szemem elé ugrott,
aztán váratlanul, csak úgy arcon csapott.

Virágszirom szája azt se mondta szevasz,
tulipán nőtt ujján, ő volt az, a tavasz.
Nap várt szemeiben, és engem arra kért,
hogy nyíljak ki én is a legszebb évszakért.

Zúgott sajgó fejem, szavát nem értettem.
Talán erre vágyik jégbedermedt lelkem?
Majd borostyánkarja, liliomkalapja,
egész maga eltűnt. Hogy hová? Ki tudja.

Kitártam ablakom, máris ott volt nekem,
éreztem illatát az égi fűszeren.
Velem él idebenn, s a természetben kinn,
szívembe azóta ő mindig betekint.

06/03.

szotyidaman - Itt a tavasz
 
Itt van a várva várt tavasz, itt van újra,
Virágok nyílnak a kakasnak szavára.
A friss levegőtől már szárnyalna lelkem,
Rabságom ellen még soha sem küzdöttem.
 
Talán jobb így talán majd máskor, egyszer csak,
Majd ha őszintén süt barátom rám a Nap
Megállíthatja az árnyakat kik, jönnek,
Megtalálnak aztán röhögve, megölnek.
 
Szabadságom előtt én őrködök, várok
Várok, hogy valaki bejön és megdöglök.
Széles mosollyal a jó földbe kerülök,
Végre elmúlik már életem, eltűnök.
 
Hiába nyílinak virágok a réten,
Hiába állnak a tölgyfáink büszkébben.
Új tavasz már nem jön a télre, vége van,
 Eltűnök hirtelen, míg lehet míg, szabad!

07/03.

Szhemi - Megölel a tavasz

Legördül utolsó könnycseppje a télnek,
felenged a fagyos, még alvó természet,
napsugár csókjától új életek kélnek,
bár a tavasz, talán már régen elkéset.

Kertek napsütötte rejtekében végre,
nyílnak a virágok aranyhold színében,
madarak repülnek vidáman az égre,
megfürödnek újra a tavasz fényében.

Tárd ki ablakod, mint egykor kedvesednek,
enged be illatát szobád rejtekébe.
Ne tűnjön a tavasz sokkal kevesebbnek,
mint hős, ki a telet végleg elkergette.

Szívünk most elveszti télbenőtt fájdalmát,
hisz virágzik benne a csodás szerelem,
leveti kabátját, csendesen bánatát
és mosolyog rám, míg páromat keresem.

Megölel a tavasz, mint örök gyermekét,
lágyan simul hozzám, kedvesen simogat,
elbódít teljesen, míg hallom zenéjét,
és újra átélem tavalyi álmomat.

 08/03

cookie - Tavasz?

Kikeletre vágytam,bódító tavaszra,
Magamhoz vonzottam az égető Napot,
Most mégis didergek,nem telik kabátra,
Balzsamos szél helyett,hóvihart aratok.

Szárnyszegetten,félve magamban búsulok,
Rügyfakadásra nem jön éltető meleg,
Hiába gyúlnak fel bennem rőzsedalok,
Csak fagyos józanság,mi szemembe nevet.

Nyílni volna kedvem,hívni a végtelent,
Ismerni csodákat-érte magam adom-,
Mindent ,mi értékem,súgja az érzelem,
-Áruba bocsájtom-,hiú ábránd,tudom.

Zuhanó repülés után földet érve,
Csodálkozom:miért sajognak csontjaim,
Egyedül álmodom szerelemben égve,
Elgyötört szívvel a büszkeség romjain.

09/03.

Cry - Tavasz, gondos asszony

Ereszt a téli fagy, a hó is elvonul,
simogat már a Nap, mosolyog huncutul.
Langy melege nyomán kinyílnak a színek,
arany napsugarak melegítik szíved.

Tavasz rajzol újra, fellibben a széllel,
a Föld téli álmát tépi szerte-széjjel.
Akár gondos asszony, teszi ő a dolgát;
teríti a tájra fűszálból szőtt gyolcsát.

Látod ahogy éled, rügyet bont minden ág,
burkából kipattan száz meg száz kis virág.
Falevéllel suttog, pillangókat reptet,
szerelmes szavára madarak felelnek.

Kék ibolya sarjad amerre elhalad,
lelkekbe csepegtet édes szép álmokat.
Megtölt új reménnyel, hittel, bizalommal,
újra  nyílok én is, a Földdel, tavasszal.

10/03.

fleur - Tiszta forrás
 
Tiszta forrás, tavasz, mily frissen nyílt mezők,
Testedre harmattal írt langyos permetek,
Szívem szabadsága mi feléd reszketett,
Mint madarak puha, szép szárnnyal ívelők.
 
Megnyílt a tér, lázas e forró lüktetés,
Zümmögő méhek és virágok dallama,
Körül zengte vágyam a fecske-csókodat.
Megújult életem, mily édes büntetés.
 
Hűlt tüzem nem alszik és izzón lángra kap,
Sötétből a fényre, nappalból az éjbe
Fordul a Nap. Vágyam ficánkol, rezegve
És rügyet bont lényem kéklő eged alatt.
 
S éjjel fűszerezed jázmin illattal azt
Mit öledbe emelsz, fürkészed oly lágyan,
Hisz érintésed volt minden álmom, vágyam.
Örök jelenként vár e feltárult tavasz.

11/03.

gubacsi - Szabadság, vagy rabság?
 
Feléd nyújtom testvér, segítő kezemet,
egy vezérli elmém, a hazaszeretet.
Nem lehet már távol, drága szabadságunk,
nem lehet hogy eddig, oly hiába vártunk.
 
Életemet adnám, ó a szabadságért,
pedig tőlem soha, senki ilyet nem kért.
Döntsük hát el végre, kell e a szabadság,
vagy maradjon inkább, az örökös rabság?
 
Nyíljon meg az elméd , világosság benned,
hogy a szabadságért, sok mindent kell tenned!
Nem adják azt ingyen, lehet nagy az ára,
de nem a rabságért, jöttünk a világra!
 
Sok nép gyötört minket, ebben a világba,
sok-sok mártír halt meg, de mégsem hiába!
Eljött t végre a nap, megvalósult álmunk,
Írjuk fel az égre, DRÁGA SZABADSÁGUNK!

12/03.

ceneo - A tavasz mosolyog 

A vonatablakból is oly csodás a táj,
Üde zöld a mező, s épp oly szépek a fák.
Rügyek az ágakon, nyílnak a virágok,
Éled a természet, a tavasz mosolyog.

Ülök a tóparton, a körök gyűrűznek
Felém, ki ámulva kémlelem a vizet.
Vadkacsák úszkálnak, szép tollazatukon,
Megcsillan a napfény, s a tavasz mosolyog.

Szellő simogatja lágyan az arcomat,
Hajam száll a légben, s a szél hoz hangokat,
Madár csicsergését hallom, s e dallamot
A szívembe vésem, s a tavasz mosolyog.

Fenséges illatot hoz felém a hű szél,
Csodás virágokat ajándékoz a rét,
Karjaival engem az erdő átkarol,
Itt érzem jól magam, hol tavasz mosolyog.