Vallom�s

Csak j�tszik neved ajkamon.
L�gy szell�k�nt, simogat�n,
nevetve form�l�dik,
hogy incselkedve
mosolyt csaljon sz�mra.
Nevetve suhan, �des incselked�n.
Neved �zlelem megint,
�s felt�mad a v�gy, a k�n,
hogy most, most �leljelek �n.
Nem majd egyszer,
nem sok �v m�lva,
hanem l�gyan karomba fogva,
�tkarolva, fejem v�lladon megpihenjen.
Ajkam keresse a sz�dat,
�s suttogja �rz�ssel, v�ggyal:
szeretlek �des �letem.
Ugye nem mondtam m�g sosem?
�s te r�m nevetve mondod:
nem kincsem, ezt m�g nem.
Szem�nk �sszenevet a viccen,
amit elj�tszunk mindig,
hogy ut�na ajkunk
egym�sban f�r�dve
szinte harapja egym�st v�ggyal,
amit�l a l�legzet is el�llna,
ha kedves, v�gs� cs�kban nem csattanna.
Ezt jelenti a neved.
Egyszer�, mint mezei vir�g,
melynek m�gis pomp�ja
szememet, sz�vemet
v�gtelen boldogs�ggal,
szerelemmel �tj�rja.