�rezlek

Itt vagy.
Belesimult�l napjaimba.
Ha arra gondolok,
Egyszer majd nem simogatsz,
Egyszer majd nem cs�kolsz,
Felsik�t torkomb�l a k�ts�gbees�s.
 
De vagy.
De szeretsz.
Szemed csillog, ha r�m n�zel.
Huncut nevet�s boh�ckod�somon
M�r ott billen szemed sark�ban,
M�g ki sem mondott mondaton.
Tudod, mindj�rt egybe�lelkezve
kacagunk boldog �nfeledten.
 
Itt �rezlek most is.
Pedig messze vagy.
Sz�vem felett j�tsz� kis med�lhoz �r a kezem,
�s testemben vibr�l� boldogs�g �nt el.
� ha le tudn�m �rni az �rz�st,
Mely most k�nnycseppben koppant az asztalon!
De nem tudom.
Le�rhatatlan vonzalom.
 
Len�ztem a cseppre.
Benne csillogott sziv�rv�nysz�nben a boldogs�g.
Igen a boldogs�g is k�nnyet csal a szembe.
Hossz� �vek siralma, siv�rs�ga ut�n,
Az �sz nem akarja elhinni
Naponta ezerszer hallott suttog�sod:
�r�kk� szeretlek.
Te vagy az �letem.
N�lk�led nem �ltem.
N�lk�led nem �lhetek.
Ugye, nem hagysz el sosem?
 
� Istenem!
Mondd meg �szint�n! Biztos, meg�rdemeltem,
Hogy sok-sok �v ut�n ennyire szeressenek?
B�n�s vagyok,
Mert szeretem minden idegsz�lammal,
Azt, akit nem szabadna,
Akibe beleremegek, ha hozz�m �r.
T�bbsz�r is elk�ldtem,
Hogy megnyugodjon a lelkiismeret.
Mindketten belehaltunk a v�gyba,
Egym�ssal �t�lt ezer csod�ba.
Megfogadtam, t�bbet nem teszem,
Megyek, de csak ha � k�ld el.
 
Itt vagy.
Igen itt �rezlek.
Most is csilingel f�lemben a nevet�s,
Most is �rzem ajkad puha selym�t
V�gigcs�kolva b�r�m�n felejtve leheleted �z�t.
 
Egym�st szor�tjuk.
Kapaszkodva a j�v�be.
Szavak n�lk�l is tudjuk:
�let�nk lett e szerelem.