Majd egyszer . . .

A rem�ny hal meg utolj�ra,
�ll�tj�k bizton a nagy b�lcsek.
Ha szem�nk v�ggyal n�z el�re,
Rem�nykedve a boldogs�gban,
A jelen k�nja sem f�j ma.

A k�n is lehet boldogs�g,
Mert most vagy, most �rezlek,
Csak elv�laszt a t�vols�g.

Mikor reggel azzal kelek,
Minden este azzal fekszem,
Hogy hi�nyod egyre mardos,
Csak �lmomban �lel karom.
Ujjaim a semmit sim�tj�k,
Nem j�tszanak h�rfah�ron,
Gerinced �v�n megpihenve.
Szem�nknek villan�sa sem
Egyes�l sziv�rv�ny�vben,
Incselked� ajkunk nem �li meg,
�ppen elcs�kolt cs�k csod�j�t,
Nem �geti �nfeledt v�gy,
Akkor suttogom rem�nnyel
A b�v�s k�t sz�t: Majd egyszer.

Majd egyszer!
a hajnal veled �bred,
az est veled m�lik el.

Majd egyszer!
Meg�lj�k az �let csod�j�t,
Mit �r�k szerelm�nk var�zsa
Gy�ny�r�s�gesen sz�pp� tesz.

Majd egyszer!
Lehet csak h�sz �v m�lva,
Mikor g�cs�rt�s bottal
Egy�tt �lj�k �let�nk,
Mikor m�r csak a szem�nk
Villan�sa rejti a csod�t.
K�z�s �let csod�j�t.

Majd egyszer! Lehet.
Nem lehet! Biztosan tudom
Majd egyszer �gy lesz!
Majd egyszer �gy lesz, Csillagom.