Magamhoz ölellek

Imádom édes, gömbölyű hasad,
körben kerek, mint egy gömb,
két kezembe veszlek, simogatlak,
számban bensődnek íze
nyelvem hegyének köszön.

Hívogató, telt ajkad egész  nap
ajkamhoz szorítanám,
kortyokban, lassan élvezném, mit adsz,
cserepesre kiszáradt
szomjazó vándor a szám.

Karomba ölellek féltékenyen
tested szinte megreped,
mohón magamba temetem kincsed,
én szerelmetes kancsóm,
nem vehet el senki sem.