Emlék

Elfeledve régtörtént emlékek között
felbukkansz, majd ismét elmerülsz.
Nem pezsdül már vérem, ha látlak,
nem csikordul belém könnyáztatta bánat.
Csókod ízét nem érzem nyelvem hegyén,
karodba feledkezett álmaim elporladtak,
emlék lettél, néha felbukkanó árnyalak.
Már nem te vagy a melengető napfény.

Voltál, mert beléd festettem vágyam.
Nem vagy, mert elszakadt a vásznam.