Köd
Utcakőre simul a reggel,
köd mögött ébred a Nap,
Köd
Utcakőre simul a reggel,
köd mögött ébred a Nap,
nyirkos opálcseppek
gyűlnek lámpafényben,
nedvesítik hamvassá hajam.
Dermedtre csípett falevelek
csonkján billeg az elmúlás,
utolsó sóhajnyi lehelet száll,
múltnak átadott életeket
ölel magába a ködhalál.
|