Őszi képek

Ősz hűvöse ölel minden reggel,
ruhámban szoba melege didereg.
Összehúzom magam, mint a veréb
eresz alatt, ha süvölt a szél.

Zizzenve jajongó falevelek
avar szürkeségébe vesznek.
Színük kifakul, halálba vált,
egyszerű masszává festi az elmúlás.

Felhők szerelme sír az égen,
könnyeső csillan villámfényben,
csupasz ágak közt földre hull,
kövek barázdáiba simul.

Csikorgósra csípi utam a dér,
fehér kristálya arról mesél,
leheletre mint dermed a fagy,
télre készül a természet s a Nap.

Ősz hűvöse arcomra dermed,
ráncok közt fázik a nyári meleg.
Tél nyikorog a hegyek mögött,
hidegen suttogja: mindjárt jövök.