Mesél a szél

Lombkoronában megbújó szél
harmattakaró alól mesél.
Álmosan zizzenő levelek
hallgatják, mikor, merre ment.

Kínában átfújt a Nagyfalon,
Szajna partján halkan osont,
felkorbácsolt tengereket,
hajókat hullámsírba temetett.

Velence sikátoraiban zenélt
erkélyeken futó hárfazenét,
Pestre késő-ősszel beköszönt,
s megbújt a Liget fái között.

Párizsra fehér hótakarót szórt,
Notre Dame kőcsipkéinek dalolt.
Tavakra üvegpáncélt növesztett,
jéggé fagyasztotta az ereszcseppeket.

Bejárta a Földet kelettől nyugatig,
fújt Északitól a Déli-sarkig.
Megpihenni mégis ideköltözött
lombkoronába a házam mögött.