A mostoha
Kín hasogatja lelkem,
görccsé húzza a fájdalom.
Bántottak, ismét bántottak!
A mostoha
Kín hasogatja lelkem,
görccsé húzza a fájdalom.
Bántottak, ismét bántottak!
Nem nyíltan szembe, nem!
Apránként csöpögtették
Ellenem a gyűlölet mérgét.
Azt hittem szeretnek.
Ó én balga önámító!
Nem véredből lett
mostoha gyermeked
igazán soha nem szerethet.
Elfogadja, hogy vagy,
eltűri létezésed,
még mosolyog is feléd.
Ideje temérdek.
Kivárja türelmesesen
míg ellened fordíthatja
a valódi énében elrejtett
érzésekből kovácsolt
hasító gyilokpengéket.
Csak aprókat szúr,
kiélvezhesse fenékig
vonagló lelked halálát.
Kínban értsd meg végre,
mit szeretetnek hittél
az maszk volt csupán
s nem a szívből jövő
szeretet érzése.
|