Nem látott

Éjszakánként álmom hozzád visz.
Savany-édes állapot, mint a kumisz.
Csodás mezőn járunk te és én.
Ébrenlétre kelt a hajnali szükség,
Felébreszt horizontra kelő pirkadat.
Szerencsére ágy alatt vár a serbedli,
Nem kell így messzire menni,
Alhatom tovább keresve téged.
Nélküled fabatkát érő élet
Fáj minden pillanatban,
Mint féregnyulvány, ha belé
Mag csusszan.
Tovaszövi magát a képzelet
Tömszelencét alkotok veled
Összeforrunk mint e szerkezet
Ember s Isten nem látott
Még ily mélységes
Szerelmet.