Tavaszváró
Jöjj tavasztündér, varázspálcád hozzad!
Suhints oda jól a fagyos gonosznak.
Tavaszváró
Bütykömben nyilall, lüktet a fájdalom.
Fagy dérrel csípte bele egy hajnalon.
Nem segít rajta csak tavasz melege,
Déli napsugár simogató keze.
Jöjj hát kikelet, űzd el a zord telet!
Lábamból a csúz különben nem enged.
Zöldülj természet! - könyörögve kérlek.
Tél hűs hajnala a bütykömnek méreg.
Jöjj tavasztündér, varázspálcád hozzad!
Suhints oda jól a fagyos gonosznak.
Öröm lesz nekem azután az élet,
Csak egy suhintás s ujjam már nem éget.
Táncra perdülök, vígra, ropogósra.
Nem támaszkodom göcsörtös botomra.
Megforgatom majd öreg táncpartnerem.
Csak meg ne csapjon vele a szerelem.
Ily csúfságot nem kívánok magamnak!
Most meleg jön ránk, sugárzón süt a Nap,
De nyár s ősz után majd fagyot hoz a tél.
Fájó bütyökből egy bütyök is elég.
|