Mi az, amitől beájulok egy férfitől?
 

Már régen nem a külseje.
Volt idő, mikor fontos volt.
Ma már huszadrandú kérdés.

Már régen nem számít, csörren-e pénz a zsebében.
Volt idő, mikor elkábultam tőle.
Ma már ezredrangú kérdés.

Akkor mégis mi?
 
A szemében lássam magam, olyannak, amilyen mindig is szeretem volna lenni.
A karjában gyöngének érezzem magam, hogy belesimulhassak az ölelésébe.
A simogatásából érezzem, hogy neki pont olyan jó, mint nekem.
Érezzem, élvezi, ahogy a bőrömön játszik.
A csókja legyen lágy, migis követelve fogadja be ajkaim odaadását.
Rezzenjem meg a teste, ha hozzáérek, hogy vibráljon tőle a levegő.
 
Legyen türelmes szerető, igya magába testem minden pólusát a kezdetektől a nagyharangok dübörgéséig.
Mellette az lehessek, aki vagyok. Ne kelljen viselkedni. Szeresse minden rigolyámat nem kötelességből, hanem mert tetszik neki.
És
a legfontosabb
a szívében én legyek ott minden pillanatban sajgó hiányként, ha nem vagyok vele és szívszorító boldogságként, ha velem lehet.

No és mit adok én cserébe?
Ugyanezt.

Ez az egybefonódó liánszerelem.

Tudom, milyen.
Alább nem adom sohasem.