Miért a másikat hibáztatjuk saját bajunkért?

Miért?

Mert könnyebb, mert megnyugtatóbb elkábítani a lelkünket:
- Mi azután nem, az a másik ...
- Mi mindent megtettünk, de az a másik ....
- Mi a szívünket glancos aranytányéron, de az a másik ...
- Mi a lelkünkkel nyaltuk fel a flasztert, de az a másik ....

Csak egy kicsit kellene magunkba nézni:
- Biztos, hogy mi nem?
- Biztos, mindent megtettünk, hogy a másik is úgy érezze, vagy mindent megtettünk, ami nekünk is jó volt, a másik meg ossza be magának.
- Biztos, hogy kellett az a glancos tányér, lehet a másik csak egy egyszerű tálkála vágyott ahol nem a tányér csillog, hanem ami rajta van?
Biztos, hogy a flaszterre kellett a lelkünkket kinyuvasztani, lehet a másik csak ölelkezni akart volna vele és nem rátaposni?

Bármi történik veled az életben azt magadnak köszönheted, vagy magadnak nem köszönheted.