Remény. Érdekes hangulata van a szónak.
Számomra olyan, mint mikor gyerekkoromban kisuvickoltam a csizmámat és vártam a Mikulás hoz bele ajándékot.
Nálam a reménynek nem voltak fokozatai.
Állati szegények lévén mindegy, mi csak legyen valami.
Legtöbbször pár szem dió, alma, néhány szem szaloncukor abból a kőszerűből.
Később a fényesre suvickolás közben már reméltem, hogy legalább ennyi, de még jobb lenne, ha annyi és ha pedig még annál is több az még jobb lenne.

Remény. Érdekes hangulata van a szónak.
Valami meseszerű varázs. Magában hordozza a beteljesülés hangulatát is.
Nem lehet, hogy ne úgy legyen. Nincs kiskapu hátra, nincs kétely, mert akkor az már nem a remény, az csak valami várakozásféle.

Remény. Régen nem merek reménnyel remélni.