Gyermekkor
                       1.

Valamikor, az �bred�snek hajnal�n
— a hajnalnak az �bred�s�t v�rva—,
az �lom elillant, az �g letisztulv�n,
g�rd�l lefel� a gyermekkor f�tyla.

K�r�s-k�r�l csend van, hallgatnak a szelek,
az �g egyre feh�rebb, hisz fakul m�r;
a harmat krist�lyk�nt csillog, megdermedett.
J�n, ami nem volt m�g, de l�szen imm�r.
Az aranycs�kj�t lassan veszti m�r az ablak,
a hajnal f�nyei tiszt�k, de nem ragyognak.

Az els� kakas t�r� meg a csendet,
de hangja fagyottan olvad a t�jba.
Mintha �jat �rezne, tal�n f�lelmet,
seg�ts�g�l a szell�nek ki�lta.

                          2.

Szemem nyitva s m�g az �gyban megfordulok,
�mde nem j�l fekszem, lapos a p�rn�m.
Nem mondj�k: Kicsim! Egyed�l vagyok,
s ellopt�k mell�lem a j�t�kbab�m.

Gyermeki kacaj most nem t�lt� be lelkem…
Hov� legyek most az �let k�sz�b�n?
A b�bsz�nh�zban nekem nincs m�r helyem,
s nincs T�nd�rorsz�g, csak veszett kor-rem�ny.
Nem mondhatom, hol a f�zet, f�ggv�nyt�bla,
nem �rzem, mily neh�z az iskolat�ska.

Nem eszek kr�t�t, cseng�sz�t nem hallok,
az id�nek hatalmas hull�mter�n
hogyan l�tezzek, jaj, hogy l�tezzek most,
ha m�r mindent, mindent elvesztettem �n?!