51/Nov

Álomkeringő

Mikor aludni tértünk
Lehet, kicsit féltünk
Magunktól, s az ágytól,
A bújó, fura vágytól,
S a gondolatoktól.
De én nem rettegek.
Látom szép, tiszta fényedet
Ébredő-álmodó lelkeden
Tovatűnt a félelem?
Éjjel Tündér mellett álmodtam,
Tündérrel ébredtem, álmomban,
Képzeltem két kezét,
Hogy repít lágy dallam-mámort
Szerteszét.
Keringőzni szélzenére
Lassan fenn, a fák fölött
Érezni, tudni egészen,
Hogy a szeretet belénk költözött.
Ugye, az velünk is meglehet,
Hogy meglátjuk a fényeket
És ölelünk, mint felhő próbál
Ölelni nyitott, kék eget.
A résen átdereng a tündérvilág
Ily orchidea orgiát
Én nem láttam eddig még soha.
Itt türkiz omlik, ott azúr,
Valóságos szín-orgona.
Nincs szó rá, s a toll ügyetlen
Leírni, ily szép színeket
Álmaimban sem láttam még,
Kitalálni sem lehet
Mintha az égnek kínálnék
Varázskék festéket,
Vagy röppenni tanítanám
A fecskéket
Ha megérthetlek Téged
Egyszerűen szép a Világ
Hallgatva gyógyító éji imád
A téli igát lerázza a kikelet
Téltemető, friss reménnyel
Csodálom éneked