50/Nov

Marad-e ölelés?

Találtam egy virágos, szép asztalt,
és nem vígasztalt rajta
a foglalt tábla meleg ágya,
mi csöndben, foltos fémtükörben rám meredt.
Furcsa dolog a képzelet,
mely - hogy jöttél, még látom -
egy randi, egy csók, esték az ágyon,
múló hevület.
Az ébredés, mint dráma.
Önfeledt mosoly, majd lárma,
merre vagy? - kiáltása
megölt tegnap. Vége? Már ma?
Elképzelem, erre jár egy szomjas vándor.
Étele szó, itala mámor.
Van-e még néhányszor,
Hogy tárt karokkal várnak?
Ott lehet-e ölelni,
Fejem fölé födelet lelni?
Van-e varázsa szónak, a szájnak?
Vagy a vándorok mindig fáznak?
És ha a szó is kevés?
Marad-e virág,
Marad-e ölelés?