48/Nov

Szélcsengő

Miért ne lennénk gyermekek

Mikor megérkezett,
Mosolyogni láttam szelíd fényeket.
Hol gyertyaláng libben, táncos árnyat vet
Teaillat kelt vágyott rezgéseket
Az ágyon álmosan-szétszórva
Pihen dió, színes alma, ráncos mazsola
A sarokban kis mackó szuszog
Néha ébredni látszik, ahogy játszik
Körötte üde Tündérillatod,
A méz, s ropogós krumplifalatok,
Mit kezed-szád meghagyott
Lágy ölelések íze álmodva leng
Moccan a szélcsengő idelent
A szobában zongora álldogál
Kottacipőkkel lábainál
Kedves félhomály terül
Fényt, árnyat ölel egyedül
Míg könnyű képzelet rebben
Ott ülnek, álmodnak gyermekként, ketten.