36/Nov

Álom II.
 
Álmomban gyermek lettem újra
Biztonságban voltam anyámhoz bújva
Mi lesz velem? Ha nem foghatom kezét?
Kérdőn figyeltem könnyes két szemét.
-Nem lesz soha bajod, mert lesz, aki szeret
Ha szükséged lesz rá, Ő nyújt segítőn kezet
Támaszkodj rá, amikor nagy terhet cipelsz
Figyelmet kapsz, ha másokra is figyelsz!
-Mit adhatok majd neki én cserébe?
-Elég, ha a szíved rakod a kezébe!
Szerelmeteket majd frigy koronázza
Négy gyermeket hozol a fájdalmas világra.
 Gyermeki ésszel, félelemmel néztem anyámra
-Hogyan tudnám őket legjobban szeretni?
Önzetlenül, egyszerűen, hogy ne tudjam feledni
Amit tőled kaptam. Szavaid kísérnek, míg élek
-Maradj velem!- kérleltem-nélküled félek!
-Félned nem kell, mindig fogom kezed
Figyellek, óvlak az őrangyalod, leszek!
Még kérdeztem volna, de oszlott az álom
Felnőttéként ébredtem, izzadtan az ágyon
 Tudtam, nem képzelgek! ..És átöleltem a párom.