Rémálom

Leszállt a sötét, itt van az éj,
kacag a képzelet, hangjában kéj
csendül, s óvatlan álmodó felé oson.
Az álmodó ágyában fekszik hason.

A képzelet csak nevet, szeme felizzik,
hisz ő a Rémálom! Most már látszik!
Éjjeli sétáján álmokat tesz tönkre,
ez a dolga… De vajon mi végre?

Örömét leli benne, ez a biztos válasz.
Éjjel lep meg téged, léptéből mit sem hallasz.
Most csak csendben figyel, nézi, fontolgatja,
kész-e a sötétség egy újabb áldozatra?

Elszáll a sötétség, itt az új reggel,
álomszuszék pihen, teljes kényelemmel.
Bár nem látszik rajta, hogy rossz volt az álma,
én tudom: az ébredés volt minden vágya.