27/Nov

Az �lom

Egy mag�nyos, k�s� �jjel a kocsm�ban �ltem,
A pisl�kol� �letet figyeltem fesz�lten.
A pultos meg a r�szegek alszanak,
„�, a b�gyadt id� felettem csak nem szalad!

V�ndor vagyok itt, s a t�lvil�gon �t.”
R�veteg szemem egyszer csak mit l�t?
Kicsap�d� ajt�, ott �ll egy r�miszt� alak,
L�lek b�tor, gyertya �gve nem marad.

Elhalad el�ttem e hullaszag� idegen,
S�t�t arc�hoz f�ny �r hidegen.
Hogy ki �, m�r v�gzetesen l�tom,
Se f�rfi, se n�, hanem szem�lyesen: az �lom.

Mindenkihez elmegy minden este,
�gyakt�l gy�t�rt m�r gy�r�tt teste.
Mindig is volt, �s �r�kk� �l,
Alv�knak zavaros k�pekben � mes�l.

„Tragikus az eg�sz, kedves bar�tom,
Nem eml�keznek r�m,” panaszkodik az �lom,
„Hi�ba strap�lom magam �jjelente,
Senki se figyel jelent�semre!”

�gy t�rt�nt, hogy ott akkor egy�tt ittunk,
A feledtet� �bred�s tompas�g�t s�rtuk,
S m�g az �lom velem id�z�tt,
�lm�ban minden �lmod� �lmatlan verg�d�tt.

Megsajn�ltam szeg�nyt, id�tlen �reget,
Hirtelen ki�tl�ttem egy j� �tletet.
„Cimbor�m, �p�ts egy �lom�rz� k�sz�l�ket,
Hogy mindenki eml�kezzen, ha fel�bredt!”

Morfond�rozott, megfontolta gondolatom.
„Soha t�bb� nem lesz gondom,
Ha mindenki fej�be szerelek egy k�sz�l�ket,”
Mondta, majd elnyeltek minket sz�nes �rv�nyek.

M�snap �jjel j�tt a k�pek �z�ne,
Seg�ts�gemet � �gy megk�sz�nte.
Az�ta minden alkalommal �lmodom,
S hogy �lmodok, �lmomban is m�r tudom.