23/Nov

csillagokkal villan�

visszatartom a leveg�t,
hogy n�veljem a csend s�ly�t
olyan neh�z �s olyan m�ly
egyre lejjebb s�llyedek benne,
mintha �tl�pn�k egy m�s vil�gba,
mintha az a saj�t dimenzi�m lenne
k�tszem�lyes id�s�k,
ahov� besz�r�dik az utca,
a szomsz�d �s ki tudja
mi minden hangja,
de �n csak az �j
mozdulatlans�g�t hallom
k�arc�n hunyorg� szepl�k
a n�ma csillagok
hangjukra figyelek,
n�ha vel�k egy�tt villanok
hagyom, hogy k�zelebb vigyenek
kiapadt k�nnyeimhez,
legyilkolt, hi�ba sz�letett gy�ny�r� szavaimhoz
egyszer�, gy�szolt gyermekeimhez,
de nem �rek el hozz�juk,
mert leveg�t veszek �s a csend
�jra s�lytalann� v�lik,
a csillagok eltorzulnak,
mintha nem sz�m�tana nekik l�tez�sem
�tmeneti �llapot ez csak,
mert �j cs�nd j�n majd
tal�n m�r holnap vagy n�h�ny �v ut�n,
�s am�g ezen a bolyg�n vagyok
a s�lyos, m�ly csend gyomr�b�l
a csillagokkal �r�kk� egy�tt villanok