22/Nov

�lmok dobozban

Itt fekszem.
 
Szemem �veg,
Fullad� s�hajom ord�t a csendben,
Ajkam sz�raz, nem adt�l ennem.
K�t kezem remeg.

L�gnak lefel�.

Mindj�rt f�ldet �rnek.
�gyam alatt a v�r, t�cs�ban �ll,
melyet sok eml�kem t�pl�l:
Cseppekben m�rted.

Ujjam megm�rtom.

Elfog az undor.
A padl�ra m�zolom szemed,
S a hazug sz�t, hogy „szeret”.
Ezt mondtad m�ltkor.

Hazug a szem.
Hazug a v�r is,
Tudtam, hogy nem,
De elhittem m�gis.
Mindent mi f�j,
Mindent mit kaptam,
�sszez�ztam: egy dobozba raktam.

Kietlen terem.

Behunytam, de l�tok.
K�pzeletben m�g hallom a l�pted
�s vel�mbe fagyva �rz�m a k�ped.
Rohadt l�nyed �tok.

L�bam mozdulatlan.

�bredn�k, de nem megy.
Az �ra csak ketyeg, idegemen t�ncol.
Nem futok el�le, hisz r�m tal�l b�rhol:
„Naiv liba: Szenvedj!”

Nem t�r�m.

Testem megindul hirtelen,
Kinyitom a szekr�nyt, keresek egy lelket,
T�rsas�gban sajnos n�ha elkellhet…
B�r m�r odaadtam mindenem.

Hazug a szem.
Hazug a v�r is,
Tudtam, hogy nem,
De elhittem m�gis.
Mindent mi f�j,
Mindent mit kaptam,
�sszez�ztam: egy dobozba raktam.